Hosszú utazást tervezek
"lábkeltétő1 fejnyugtáig"
otthon magam maradok.

Kihajolok, mintha előznék,
útfelezővonal.
parázsló cigaretta
megcsap mozdulatom szele.

S eljön ideje a mesének,
fakérgeit kilazítva
egyetlen redőnnyé áll össze
és elsötétíti világát az erdő.

H. Gy.

mikor Én az álom szem cipzáros
hálózsákból a fényre lépek
véremből kimosható arany a remény
és árnyékot nem vethetek csak metaforából

Arcomon könyv, tető a házon.
Kibontható-e nézése mögül az arc?
Réseken, szemem köré vetettem ki
éveim tégláit, s még be sem fejeződött
énem egyfajta építkezése
pillám rozsdás szögként
görbült bele minden új látványba,
s ha állandóságom is ez a pillanat-
futószalagon - emlékeimből mi marad.
Arcomon könyv, tető a házon,
körötte tábla: vigyázat, építési terület!

felkínálod -
életre soha
nem mondhatom
viszont látásra

szemem föltelefonálja
visszaszól: "eszem"
torkig vagyok a világgal

Szerencsére
a mágneses rántottszelet
mindenkit az asztalnál tartott
s mivel a bor senkit sem harapott meg
senki sem gondolt fenyegetésre
Karácsony estére sikerült
szálkátlanná tenni
a halász gondolatait

Bekapcsolod
"s a haza fényre derül!"
TV-egyentégla
szobává szûkült országban

Hullámba illő balladát
balladába illő hullámot

lelőhetsz
néked tartós a hullám
gondolj a halak
hold-kolompos ebédidejére

s mentőötletként egy nullán
víz alól dugom ki fejemet