süt még az őszi nap
meg-megborzol a hegyen
tél előítélete: a szél.
Órák óta vagyok itt
s nem lyukasórán, mert
egy sárkányrepülő -
megeredt aranytollhegy,
íráshoz feszülő test,
ősi vágy és cél,
tetten ért pillanat
s nem gyûrt sugárvesszős
völgykosárba dobott papírhegy,
ami a föld nemsokára;
s vajon az lesz-e,
halálos készség?
Petőfi: világos beszéd,
Illyés: pusztába kiáltott szó,
Bartók: antenna-csodaszarvas.
És este, mint a mesében,
TV-albérlet-világ,
szabadság és szerelem
felszarvazott Magyarország.

Rosszul megy sorod?
told meg egy fölfedezéssel
csak így lehet a gyûrt
jéghegy papírlapból
kiszabaduló vízjel: sikoly
de a gondolat már születése
pillanatában ráfagy a hómező papírra
s ha ehhez még északon topogó
ízület-havas sarkad is
hozzá adod, könnyen lehet
hogy a nedves ujjú hajnal
megérint, neveden szólít