Amikor már a hadak mindenütt
a tûzből, vérből, sárból lvonultak,
kapunk előtt egy katona feküdt

sárgán és holtan. A gyilkos szilánk
a szívét érte,s melle kinyílt, mint
gazok között egy szál pipacsvirág.

hogy ki volt az árva, titok maradt,
nem fedte fel zubbony, sisak, s mi még lehet:
de levél, fénykép vagy csak egy irat

sem maradt. Gyötört arcú emberek
jöttek és temették a gazba el; s most
piros pipacs nyílik szíve felett.