Nézd az elvetemültet,
egy ablakot látok,
fény okádja ki a pálinkabûzös szobát,
és rossz jelnek tûnt,
elfelejtett visszaköszönni:
az eső után fa alá húzódott tócsa.
Párolog: szerencsét próbál a víz,
holott csak pillanatra fordultam el,
de a halálban nincs anyagi kár,
gondolj születésedre...
Túlélők: kövek,
kövek: túlhalók,
kövek, kövek, kövek,
mégis ha egy istenség szól bennük,
szavuk hihető!
Saját élőlényének tekintett reggel
a Kerepesi Temető
- dolgom naponta erre -
Ködben látható lélegzet:
szeretet-szó-lián a számon.

Vallásalapító sóhajtásommal
meg nem remegtetem
e fûre épülő kéttornyú csigaktedrálist.
Harangkötél, árnyékkörmenet.
Utoléri magát a dolgos óramutató.
Lépek, egy gödörbe lépek -
bevallom csontos ingóságom,
de te vétlen vagy. Ha valakinek,
ki már előtte nem volt
véletlenül ejted ki nevét
testedtől foszt meg
és nem a találkozástól.

Villám villám
lakhatatlan senkiházi
kiadom magam tükörnek:
látjátok?

összetrombitálja
csontjait a víz
ez már föltámadás-próba
citrom napot nyal a szél

hangjegy-tüske
karcolt bőr
nem lát zongora szemétől
Édesanyja lép a szobába

Az álom én vagyok
ezt onnan tudom
hogy szemhatáron
nem megy le a nap

áll a lovacska
szemellenző-
csúzli kővel
a Vágóhíd utcán

nyolc éves lehetek...
megáll az ész
víziót alapít
félelemre jó a szó

Madárcsőrrel mindennap fölvágja
a hajnal a fák nyelvét

Ahol veszélyben a szeretet
szád úszógumiján a szó

A tolvaj és a szerető is
nyomtalan öröm megszerzésére törekszik

És visszanéz: arcommal sóbálványos víz

Asszonyi karban növésben van a férfi

Fényt kap arcom, nem állok jót magamért

Elbitangolt barlangi lény
visszaadom természetemet

Mágnespatkós-bajusz-csönd/
pegazus cégértábla/
szó sem lehet hiába

írógép amfiteátrum-lépcsőrom
szegényebb vagy egy vaddal

Séta közben nem gondolok
a járásra. Ez kiút.
Vízfölé, magamhoz:
nézésből érkezem. S mint Noét,
körüléli világomat a víz.
Lehet-e sétát így
abbahagyni, s mit belőle
folytatni érdemes:
tenyérben habarcsként
megtartani a felhőt;
egy alak állaga függvénye
a csontjaiban lerakódott
mésznek! Lelkendezzenek csak
a dolgok, nem veszem magamra
anyagi formáját egyik
tárgynak sem, de mélyen
szívom a levegőt.