Ó a hideg zöngétlen idő
szemed ad magára
egy nézésen nevelkedett pára
hídon a vonat a vonat
karatéütéstől válik szét
a kiáltás megállja helyét
Néz rám sírról babonás virág
szememen lekopog a szerelem

Szórakozottan
jógazdaként
végigjárja Isten a világot
ujján pörgő kulcskarika a víz

Porjogaimra szólít
fakerülő árnyék
gaz vagy igaz
virág-proletár

Halat akart fogni
hálót találta fel
hálóra újabb háló
a hal képlete

Örvény-tölcsér
fagyit adagol a ponty
van folyó nincs folyó
jött arra száz poronty

ki életre jel-es
halálra köteles
engedd el hát
kötelességemet

égen
lubickoló
nudista
harang

fut ereimben a Szajna
órámat szíj hidalja
karomat szeli két evező
nem vagyok jó szerető
testemet hőség uralja

Sóhajt
fenntart
vízre kihajt a só
sóhaj-társa legyen

mit ad Isten
ami nincsen
hajnal se még
vagyok aki vagyok

egy tükörfényes hegedû
állam az államban
tüntető kottatartó-tábla
kivonul teremből a hang
és számon kéri a világot

az csak természetes
hogy mossa kezét
a vízibilire szoktatott
emberiség

Mire nomád szemed lecövekel
szedi sátorfáját a láng

Forgóajtó: sajt dobozban
összezárnak élek
ki benn épp megvagyok
ki nem tudok jönni véled

Csöngetnek -
szemet szögért
nem fosztom meg
zárt mértanától az ajtót

Zsebtükörrel
dobókört tartok alá
duplán is egy
a kalapácsvető-meggy

Csacsipofás őszibarack
benn a magban sziklahang

Férfiasságát a szilva
heréivel bizonyítja

Áll vénkisasszony a birs
összébb húzódni jobban
magadba se bírsz

Õsz van, mindennap bevizel a fény.

Katicabogár, ödémás kézfej.

Hó, folyó nyelvén szétmálló tabletta.

Nyílik madárszárny, levegő-énekkönyv.

Motorja leáll
házunk előtt vesztegel
a makk-dugattyús
négyütemû tölgyfa

Nem volt rest
még egyszer megnézze
kulcsra zárta-e kertben
a tulipánokat

Testem testem én jó váram
nyílj meg a szívkopogtatóval
dörömbölőnek, röntgen-kék éjszaka
fedd fel titkos mellkaskapum.
Reménnyel töltött őrházceruza
adj indigós folyót, hegyet
hadd írjon üzenetet az utazó
legyen végre jó is aki szeret!
És beérik búzaszemû szánk
aranymetszetén a szó.
Testem testem én jó váram
föladlak: utolsó kaszásunk a halál.
Mindenütt kombájn és traktor.

Megtelik hanggal a világ
s én hegedûkészítő
fürdés után
kádból kihúzott dugóval
ujjam és a lefolyó közt keletkező
vízforgás közül
kiemelem és átadom
mesteremnek a hangszert

Egymásba kapaszkodó
táguló-szûkülő
országhatárok
tálban a bélyegek.

Tizennégy-
negyvenöt tele
áll a bélyeggyûjtő
s ablakos lesz szeme.