Tetszett még, hogy
egymás mellett volt
szakácskönyv, Véda
és a Biblia. Falba
fúródott, turbános
fej. Felizzik villany-
körtében az írás,
sötétség emlékkönyve.
Testét színképzésnek
veti alá a nyitott
ablaknál cicerkésző
öreg hölgy. Látványa
megterhel. Kövérsége
bocsánatos. Ember
álmát szempilla-gumi-
bottal fenyegeti
forradalom. Lábra kelt
kánkán-kokárda,
de harmonikusabb
ráncokkal az arc,
és nem hagy hidegen
az úszó-tölcsérre
lefolyni látszó
csoki-fagyi-has, mert
amit az évek során
emlőiből elvett a sors,
vagy bármi, fenekén
duplán visszaadta, hisz
az árny éjszakai pótléka
a napnak, tehát emberi
és semmisem idegen.