szükségtelen misztifikálni a fát

miként egy almából lakó hegedû
sohasem  csak hátgerinc-gyantás vonóval

eksztázis a némaságra

ûr zizeg  fényvesszős kosár
csobban a csönd
a szemét elcsenő illatba
éjszakázó
madarat visszaverő sötét

éjjel fénygótika  berajzolt mellkas ablak
a vállakon zászlóbontó vízesés
egy hal karácsonyfa a parton
a szél kitépett lapjai
közt a hang
cellája csak tekintet matrica
ablakot ölt láthatóvá sekélyül a csönd is

ajtó alatt becsusszanó " "
üres irkalapra képzeli magát